2oo6. április 13.
Amikor lecsitul az elme, és pihen már az agy, akkor hallatszik benned az isteni hang, amikor az est ecsetje kiengedi sötétjét, az ember akkor értheti meg szíve érzését.
Szeressétek magatokat, higgyétek el nem nehéz, hisz mindég ott van a válladon az angyali kéz, tisztelni – becsülni csak úgy tudsz mást, ha magadon gyakorlod e érzések sorát, értsétek meg kedvesem, e nélkül teljesek sosem lehettek.
Lehettek tiszták, fényesek, a tudat akárhogy lebeghet, ha magadat nem tudod szeretni, hogy akarsz az Új Földre eljutni ( az Istenhez feljutni)?
A szeretni magadat azt jelenti – a hibáidat felfedni, nem bírálni,nem ítélni, csak
megérteni és az után elküldeni, elfogadni ami van, nem gyötörni-kínozni önmagad – ha nem tetszenek a helyzetek, változtass rajta természetesen.
Nem önzésről szóltam itt, a szeretni magadat maga a hit, a hit, amelyben ott van a bizalom szellemed iránt, a tisztelet érzéseid iránt, az Istenbe vetett reményed – hogy a fényt eléred, mert a lelked már felébredt.
Az embernek a külseje nagyon számít, az önelfogadásban sokszor gátat állít, gondolj arra, hogy azért vagy olyan amilyen, mert ez is tanítás – itt kezdődik az elfogadás.
Az önámítás, önteltség , az maga a lelki sötétség, minél jobban szereted – fogadod el önmagad, annál nagyobb körötted a fényáradat.
Hogy lehet – e önmagad tisztán szeretni, és e mellett nem önelégültnek lenni?
Már hogyne lehetne, ha az alázat ott van a szeretetben, ha az alázat fehér szála az érzéseidet vezeti, a tisztaság ezeket védelmezi.
Az alázat az igazi kihívás, az igazi belső útmutatás, az alázatban gazdag szeretet sosem követhet bűnt el.
Amikor megérted kedvesem mi a szeretet perem, amikor már tudod mi ebben a kegyelem, amikor átéled ezeknek valódi mivoltukat, akkor érkezik helyére a tudat, akkor lesz a nullpont állapot, és én kívánom, hogy hamar oda juss.
Összetett problémát tárgyaltunk most meg, de ez még csak a kezdet, a tanítás és próba folytatódik, amíg minden ajtó ki nem nyílik.
kedd, április 25, 2006
A boldogság keresztje
2oo6. április 9.
Ne az agyban, a szívben kutasd azt a szót, azt a mondatot, amire vágyik lelked, mert csak akkor tud szépet teremteni az elme, ha a szív szeretete erre ihlette.
A szívedben keresd az igazságot magadról és a világról, s ha az igazság már nem fáj semmilyen szinten, akkor érted el a bölcsességet egészen.
A szenvedő Jézus képét elfogadni nem tudod már, nem csattan hátán már a félelem ostorod, változik a kép – és Jézus diadalaként éli meg a földi világ ezentúl minden Húsvét ünnepét.
A szenvedés, mely oly hosszú ideig tartotta markába az emberi tudatot lassan átváltozik –a töviskoszorú helyett babérkoszorúval a fején foglalhatja el Jézus a méltó királyi helyét.
Új Húsvétok köszöntenek rátok, virágba borulnak a szenvedés keresztjei és ti, mint Jézus követői elsőként haljátok meg Jézus új üzenetét – ÁLLÍTSÁTOK FEL A BOLDOGSÁG KERESZTJÉT.
A feltámadás szent pillanata az utakat megnyitja – a lelkek örömre ébrednek – részesülnek az irgalmasság szent fényében.
Jézus elhozta a reményt és a szeretetet, s bár sokat szenvedett, nem adta örökségül ezt az embernek – Ő annál jobban hitt a szeretetben.
Ezért hát haljátok a SZERETET IGÉJÉT : Jézus megkövet mindenkit a szenvedéséért, megkövet és azt üzeni, ő is az új erőket követi, az emberi tudat elérte a szeretet szintjét, és így a szenvedés végére érhet.
Hitetlenül csóválod fejed e forradalmi szavak hallatán, de Jézus tán nem volt forradalmár? Nem fordította ki sarkaiból az akkori világot? Na ugye hogy így volt – hát akkor ne csodálkozz, hanem gondolkodj, elmélkedj az üzeneten el.
Veled volt Ő mindég és veled is lesz, amíg a szeretet életben lesz, s mivel a szeretet halhatatlan, Jézus is mindörökre veled maradhat.
Jégpárnák között lángoló szívvel mire mész?
Jégpárnák között melegséget hogy is remélsz ?
Dermed a láng, menteni vágyod melegét,
Olvad a jég – cseppenként oldja hidegét.
Hidegbe meleg, melegbe hideg olvad már,
Kígyózva ölelik, s így ismerik meg egymást.
Mire a lángból jég lenne, a jég páraként megmentette,
S a párában lángoló hideget nem érzi más csak a kikelet.
Hajnali lánggal áthatott pára nem hideg már,
Hajnalnak lángjában újra éled – felrepülhet a tűzmadár.
Ne az agyban, a szívben kutasd azt a szót, azt a mondatot, amire vágyik lelked, mert csak akkor tud szépet teremteni az elme, ha a szív szeretete erre ihlette.
A szívedben keresd az igazságot magadról és a világról, s ha az igazság már nem fáj semmilyen szinten, akkor érted el a bölcsességet egészen.
A szenvedő Jézus képét elfogadni nem tudod már, nem csattan hátán már a félelem ostorod, változik a kép – és Jézus diadalaként éli meg a földi világ ezentúl minden Húsvét ünnepét.
A szenvedés, mely oly hosszú ideig tartotta markába az emberi tudatot lassan átváltozik –a töviskoszorú helyett babérkoszorúval a fején foglalhatja el Jézus a méltó királyi helyét.
Új Húsvétok köszöntenek rátok, virágba borulnak a szenvedés keresztjei és ti, mint Jézus követői elsőként haljátok meg Jézus új üzenetét – ÁLLÍTSÁTOK FEL A BOLDOGSÁG KERESZTJÉT.
A feltámadás szent pillanata az utakat megnyitja – a lelkek örömre ébrednek – részesülnek az irgalmasság szent fényében.
Jézus elhozta a reményt és a szeretetet, s bár sokat szenvedett, nem adta örökségül ezt az embernek – Ő annál jobban hitt a szeretetben.
Ezért hát haljátok a SZERETET IGÉJÉT : Jézus megkövet mindenkit a szenvedéséért, megkövet és azt üzeni, ő is az új erőket követi, az emberi tudat elérte a szeretet szintjét, és így a szenvedés végére érhet.
Hitetlenül csóválod fejed e forradalmi szavak hallatán, de Jézus tán nem volt forradalmár? Nem fordította ki sarkaiból az akkori világot? Na ugye hogy így volt – hát akkor ne csodálkozz, hanem gondolkodj, elmélkedj az üzeneten el.
Veled volt Ő mindég és veled is lesz, amíg a szeretet életben lesz, s mivel a szeretet halhatatlan, Jézus is mindörökre veled maradhat.
Jégpárnák között lángoló szívvel mire mész?
Jégpárnák között melegséget hogy is remélsz ?
Dermed a láng, menteni vágyod melegét,
Olvad a jég – cseppenként oldja hidegét.
Hidegbe meleg, melegbe hideg olvad már,
Kígyózva ölelik, s így ismerik meg egymást.
Mire a lángból jég lenne, a jég páraként megmentette,
S a párában lángoló hideget nem érzi más csak a kikelet.
Hajnali lánggal áthatott pára nem hideg már,
Hajnalnak lángjában újra éled – felrepülhet a tűzmadár.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)