2oo6. április 13.
Amikor lecsitul az elme, és pihen már az agy, akkor hallatszik benned az isteni hang, amikor az est ecsetje kiengedi sötétjét, az ember akkor értheti meg szíve érzését.
Szeressétek magatokat, higgyétek el nem nehéz, hisz mindég ott van a válladon az angyali kéz, tisztelni – becsülni csak úgy tudsz mást, ha magadon gyakorlod e érzések sorát, értsétek meg kedvesem, e nélkül teljesek sosem lehettek.
Lehettek tiszták, fényesek, a tudat akárhogy lebeghet, ha magadat nem tudod szeretni, hogy akarsz az Új Földre eljutni ( az Istenhez feljutni)?
A szeretni magadat azt jelenti – a hibáidat felfedni, nem bírálni,nem ítélni, csak
megérteni és az után elküldeni, elfogadni ami van, nem gyötörni-kínozni önmagad – ha nem tetszenek a helyzetek, változtass rajta természetesen.
Nem önzésről szóltam itt, a szeretni magadat maga a hit, a hit, amelyben ott van a bizalom szellemed iránt, a tisztelet érzéseid iránt, az Istenbe vetett reményed – hogy a fényt eléred, mert a lelked már felébredt.
Az embernek a külseje nagyon számít, az önelfogadásban sokszor gátat állít, gondolj arra, hogy azért vagy olyan amilyen, mert ez is tanítás – itt kezdődik az elfogadás.
Az önámítás, önteltség , az maga a lelki sötétség, minél jobban szereted – fogadod el önmagad, annál nagyobb körötted a fényáradat.
Hogy lehet – e önmagad tisztán szeretni, és e mellett nem önelégültnek lenni?
Már hogyne lehetne, ha az alázat ott van a szeretetben, ha az alázat fehér szála az érzéseidet vezeti, a tisztaság ezeket védelmezi.
Az alázat az igazi kihívás, az igazi belső útmutatás, az alázatban gazdag szeretet sosem követhet bűnt el.
Amikor megérted kedvesem mi a szeretet perem, amikor már tudod mi ebben a kegyelem, amikor átéled ezeknek valódi mivoltukat, akkor érkezik helyére a tudat, akkor lesz a nullpont állapot, és én kívánom, hogy hamar oda juss.
Összetett problémát tárgyaltunk most meg, de ez még csak a kezdet, a tanítás és próba folytatódik, amíg minden ajtó ki nem nyílik.