2006 március 25
Nincs idő, nincs tér, nincs gondolat, csak a mindenség, ami benned marad, s a mindenségben ott vagyok én, mint fénypont a sötétség közepén.
Nincs érzék, nincs érzés, nincs test, csak a határtalan sejtvilág egyetem, s ebben ott vagyok én, mint fénypont a sötétség közepén,
Nincs nappal, nincs éj, nincs semmi, s te mégis tudod, mit kell tenni, a semmiben ott van minden, melynek közepén ott vagyok én fénypontként.
Sűrű lett a magány, még sűrűbb a vád, mikor kellet, hol voltál? A mindenség, a semmi mit ér nekem, ha a fénypontot el nem érhetem, én lehetek akár a világegyetem, ez mit sem ér, ha a fénypont nem az enyém.
A sűrűségben megrezzent valami, egy hangot vélnek hallani, megremeg tőle a magány sűrűje, lehullott a vágytól a sötétség gyűrűje : itt vagyok, itt voltam, miért keresel máshol ? A fény a sűrűségben lángol – olvad a magány, nincs többé vád – a fényvágy megteremti önmagát - leég a réteg – füsté vált kéreg , s a megdermedt lélek a fénylángban éled.
Ne keresd máshol azt ami benned van, a Krisztusi pecsét lelkeden van, a külső segítség olyan mint a külső védelem – belűről töltekezetek - minden csatorna megnyílt számotokra, találjátok meg a belső forrást és kezdődjön az égi csatornázás.
A vád, amivel minket illettek, elősegíti a forrás feltárását – mily sok szenvedés árán juttok el idáig, nehéz az út a belső forrásig.
A szívedben bimbózó új akaraterő az útvezető, s mikor az idő eljő, a forrás meglelendő.
A sűrűség gondolata most is munkálkodik benned, hisz nem könnyebb és hihetőbb, hogy egy külső erő a megmentő, hogy fohászkodjon az ember önmagához, ha nem szereti – becsüli önmagát – hogy értékelje akkor a fényforrását?
Így van ez kedvesem, és így is volt mindég, a külső volt az igazi érték, kevés ember kereste önmagában az erőt, mert méltatlannak érezte ezt az Isten előtt.
Változott az idő, változott a tudat, az ember önmagában kutat, megérti már lassan Jézus mondatát: Én vagyok az út – mert az Énben ott van a Te Éned is, ott van a Te belső fényed is.
Öröm számunkra és tiszteletet parancsoló az a tény, hogy az ember átformálta az értékrendjét, tudatszinten ez már nagyon érezhető, és ez számunkra szívet melengető.
Lassú léptekkel jutottatok idáig, a bennetek lévő örök forrásig, ha ezt kihámozzátok a félelmeitek mögül, a szívetek a vezérpulthoz kerül.
Haljátok biztató szavunk: a forrásotokat már látni a fal mögül, fénye egyre erősebb, lángja hatalmasabb, szívetekben nő az Isteni akarat.
Legyen hát áldott minden léptetek, legyen a kegyelem az, ami a forrásodhoz elvezet.
A fénypont én vagyok és benned ragyogok, mert én vagyok az arany angyalod.