2oo6 marc.13
Én vagyok az élet, én vagyok a fény, én vagyok a világos, és a sötétség, én vagyok a hajnal, én vagyok az est, én vagyok az ügyes és a rest, én vagyok ki éneke, az is aki fest, én vagyok a nagy világ egyetem.
Én vagyok a sejt, én vagyok a vér, én vagyok az elme, én vagyok az ész, veled vagyok mindég akárhova mész, mert én vagyok te, ebben biztos légy.
Én vagyok a jó, én vagyok a rossz, én vagyok a bölcsesség, ami mindent oszt, én vagyok a boldogság a kínok közepén és a szeretet a szíved legmélyén.
Én vagyok a tavasz, én vagyok az ősz, hidegben a nyár, nyáron a termés, én vagyok a szél és a napsugár, a föld, a hegy s a fénylő holdsugár.
Az erőmet érzed, tudom én azt jól, itt vagyok előtted fénylőn-vakítón, visszajöttem hozzád, hogy részed legyek, amit elvesztettél, azt visszaveheted.
A mindenség szelete, egy sejtje vagyok, nálad, mint új test ragyogok, az erő hatalmas, a tudás nagy, legyen meg ebben is az Isten akarata.
Köszöntelek, s kérlek, fogadj részeddé, érezd, hogy benned van ez által a mindenség, tudd, hogy benned van az őssejt izzó lángja – az angyali tűz lényedet átjárja.
Hadd hogy munkálkodjak, hadd hogy vezesselek, megáldalak ezért sok, sok tisztelettel.